Szerző: Papp Éva Mária
2016.03.14.
Alkoholista vagyok, mondja magáról a kaposvári Szűcs Zoltán. Nem azt, hogy „ voltam ”, pedig nyolc éve tiszta, vagyis józan, kerüli az alkoholt és a drogokat. Előtte azonban 22 éven át használt tudatmódosító szereket.
Terápiás jelleggel kezdett írni öt évvel ezelőtt. Ekkor mintha egy gát átszakadt volna benne, csak írt és írt... 14 színművet alkotott. Legújabb sikere az, hogy az egyik darabját, az Addictust tervezik évadnyitó előadásnak a pécsi színházban, Anger Zsolt rendezésében. – Az ital és a drogozás hatásra eljutottam a mélypontra 2008-ban. Összetörtem magam, fiziológiailag leépültem, azt mondták az orvosok, hogy nincs sok időm hátra – emlékezik Szűcs Zoltán. – A kórházban a traumatológián fohászkodtam: „Istenem, ha kijuttatsz innen, elmegyek egy terápiára!” Így is történt, egy 12 lépcsős kezelésen vettem részt fél éven át. Kijöttem, összeszedtem az életemet. Volt egy barátnőm, a színész-rendező Bodor Böbe, vele beszélgettünk a színházban, ő mondta, hogy le kéne írnom a dolgaimat.
Elkezdtem alkotni, ezt hívom én gátszakadásnak. Jót tett nekem, létrehozni valamit a semmiből. Megírtam a Függő-trilógiámat, született egy musical, a Lipótmező lovagja. Rengeteg téma előjött, ami érdekel. Miközben írtam, a darab is megírta önmagát. Édesanyám családja festő dinasztia, ő mondta, hogy úgy fest, hogy érzi, valami még hiányzik a képről. Ugyanígy vagyok a darabokkal. Ha lyuk van, addig forgatom magamban, amíg meg nem oldom.
A 46 éves férfi korábban tíz éven át dolgozott a kaposvári színházban díszítőként és kellékesként. Sok darabban szerepelt is, Mohácsi, Ascher és Znamenák rendezéseiben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.