Szerző: kreatív pszichológia
2016.03.16.
Ha megtörténne, hogy házastársunk egy szép napon bejelentené, hogy újabb házasságot köt és mától mindannyian közösen fogunk élni, meg kell osztanunk a beköltöző új házastárssal a ruháinkat, ételeinket, figyelmünket, időnket, neki több törődésre lesz szüksége, ezért mi kevesebbet kapunk, minden rokonunk és barátunk csodájára fog járni, ajándékokkal halmozza el, mi pedig háttérbe szorulunk, alkalmazkodnunk kell és még szeretnünk is őt…akkor megélhetnénk, milyen az elsőszülött gyermekeknek, mikor testvére születik.
Jogosan kérnénk, hogy házastársunk vigye el az új betolakodót, mondván, hogy a poligámia nem fér a világképünkbe. A nagytestvér viszont hiába kéri, hogy vigyük vissza a kórházba a kicsit, meg kell szoknia, el kell fogadnia az új felállást. Ráadásul mindezt gyermekként, mikor a világ még amúgy is nagy és bonyolult, megküzdő képessége pedig még gyenge. Sose kérjük ezért a nagyot, hogy szeresse a kistestvérét, a szeretetet ugyanis nem lehet kikényszeríteni. Arra viszont megkérhetjük, hogy ne bántsa, vagy legalábbis viselje el…
Hogyan segíthetünk a trónfosztott testvérnek elfogadni egy kicsi érkezését?
10+1 lelki fájdalomcsillapító technika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.