HUMÁNIA BLOG
Szerző: Juhász Dániel
2016.03.27.
Bármennyire is divatos manapság a gyermekek autonómiáját hangsúlyozni, nem szabad elfelejtenünk, hogy függő helyzetben élik életüket, és leginkább szüleikkel való kapcsolataikban tudnak megfelelően fejlődni. A csecsemőkort jellemző, szinte 100%-os testi és lelki kiszolgáltatottság szépen fokozatosan csökkenni kezd, ahogy a gyermek cseperedik. Ideális esetben a felnőtté válás folyamata során önállósága fokozatosan növekszik, és ha minden jól megy, kompetens, sikeres, boldog felnőtt válik belőle. Ha igen, akkor az arra utal, hogy megfelelő támogatást kapott ahhoz, hogy elérje az újabb és újabb fejlődési stádiumokat, és megbirkózzon az ezekkel járó kihívásokkal. Egyedül ugyanis egyszerűen nem lenne rá képes.
Szóval a felelősség nagy, és a gyermekek nevelése a szülők részéről folyamatos alkalmazkodást követel meg. A szülők és az utódot körülvevők dolga lelki értelemben leginkább az, hogy megfelelően rá tudjanak hangolódni a gyermek lelki működésére, és segítsék kibontakoztatni a benne rejlő potenciált. A gyermekeket nem kell különösebben fejleszteni vagy “edzeni”, hiszen fejlődnek - illetve inkább bontakoznak - ők maguktól, amennyiben megkapják az ehhez szükséges, személyre szabott támogatást. Nézzünk néhány dolgot, ami ebben segíthet...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.