Szerző: Schatz Roberta
2016.03.10.
Kedves Magyarország!
Bocs, hogy eddig nem jelentkeztem, de semmi dolgunk nem volt egymással. Most is csak ezért írok, mert szívességet kérek. Nem kertelek sokat: arról lenne szó, hogy el kéne intézni egy-két dolgot nekem veled, mert itt, a játékvárosban, ahol élek (Monopoli), nem egyszerű. Ezért meglátogatnám az legkedvesebb gyermekedet, Budapestet. Hoznék is pár dolgot neked, mert még mindig szeretlek!
Tele vagyok várakozással, hiszen rég láttuk egymást, az a sok minden, amit összeolvastam rólad az interneten, nem festett le túl jó színben. De nyugi, nem hiszek el mindent, amit olvasok!
Hiszen itt van például Dél-Olaszország is. Menj csak fel az internetre, és nézd meg, miket írnak róla. Csupa jót! Hogy itt az élet csupa napfény és dolce vita, az emberek mindig mosolyognak és senki nem aggódik semmin. Ne hidd el!
Hiszen itt van például Dél-Olaszország is. Menj csak fel az internetre, és nézd meg, miket írnak róla. Csupa jót! Hogy itt az élet csupa napfény és dolce vita, az emberek mindig mosolyognak és senki nem aggódik semmin. Ne hidd el!
Tudom, te sem vagy híján az üres ígéreteknek, de valaki szólhatna az olaszoknak, hogy néha csinálni is kéne valamit. De mint minden szerelemben, ebben is megbocsájtunk, csak a szépet látjuk, és várjuk, hogy talán legközelebb nem így lesz. Keressük a boldogságot, az igazi szépséget. Ezért elutazom naponta 100-200 kilométert, hogy kívülállónak érezzem magam, turistának - kerül, amibe kerül. És akkor eljutok olyan helyekre, amit még a Wikipedia is csak lábjegyzetben említ. Conversano, Martina Franca… Egyszer gyere el, és nézd meg!
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.