Szerző: BÉVÉ
2016.03.22.
Néha úgy érzem, egy olyan világra kellene felkészítenem a gyerekemet, amit én sem ismerek egyáltalán.
Mintha bármit is tudnék mondani. Mintha most erre már megint lehetne valami értelmeset reagálni. Valami biztatót. Valami pozitívat. És nem lehet. Megint nem lehet.
Párizs, Isztambul, Brüsszel, éppen Budapest még nem.
De hát arra mindenki jár.
Nem akkora ügy elmenni Brüsszelbe vagy Párizsba. Nyaralni, dolgozni, tanulni, vagy csak úgy. Egy párizsi szerelmes hétvége, egy brüsszeli megbízás. Talán amikor mi voltunk egyetemisták, nagy dolognak számított egy francia ösztöndíj, bár semmiképp sem lehetetlennek, de ma rengetegen tanulnak külföldön. Számtalan anyuka repked Európán keresztül-kasul, csak hogy lássa a gyerekeit, akik új helyen nevelik az unokáit. Gond nélkül mennek a kamaszok is várost nézni, kirándulni, okosodni. Mi is mehetünk családdal, miért ne mennénk?
Vagy nem mehetünk? És ha nem, akkor hova nem? Hiszen biztonság nincs sehol, egyáltalán sehol, de persze, ha már, akkor a kisebb, jelentéktelenebb országokat javasolják.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.