Szerző: Andrew_s
2016.03.06.
A mindennapi pedagógiai viták, mint arról már szóltam, nem kicsit vannak felpörögve. Ennek sok olyan, különben hasznos hatása is lehet, lehetne, ami túlmutat azon, hogy a CKP-t mennyire, vagy mennyire nem tartjuk hitelesnek. Az egyik ilyen hatás az, amire egy korábbi írás újraközlésével céloztam. Az egyes pedagógusok megpróbálhatnak tükörbe pislantani. Meg esetleg egyes fogalmakat leülepedni hagyni.
Talán fokozottabban is figyelni kezdünk az egyes fogalmakra, és azt övező tévedésekre is. Időrendisége miatt nem írnám, hogy ezért szúrt szemet, amikor Pukli igazgató úr olyan fogalmi katyvaszt adott elő, amivel összemosta a liberalizmus sokkal inkább társadalmi, politikai, illetve közösségszervező elvekkel telített fogalmát, a laissez faire-rel. Mely utóbbi sokkal inkább egyfajta vezetési stílus. Mely összemosásért egy közoktatási vezetői szakvizsga megszerzése során kínos vizsgahelyzetért fizethetne valaki. Mely szakvizsga szerintem kell egy iskolaigazgatónak. Meg, ha jól rémlik, vagy négy éve törvényileg is elvárt egy intézményvezetői képzettség. De hagyjuk a szegény igazgatót tüntetést szervezni, és maradjunk a fogalmaknál? Hagyjuk! Már csak azért is, mert az említett összemosással többet árult el a saját fejében uralkodó fogalmi zavarnál.
Ezt akkor kezdtem gyanítani, amikor egy olyan írásba botlottam, pontosabban ajánlották elolvasásra, mely a liberális nevelés megbukottságáról értekezik. Az írás sok szempontból „üres halmaz”. Egyszerűen azért, mert ugyanazokat a gondolati kliséket sorakoztatja fel, amelyek bőséggel hallhatók úton-útfélen. Nyakon öntve a féligazságok olyan mártásával, amely féligazságokkal nem nagyon lehet vitatkozni. Mert az az állítás, hogy a gyermek azt a viselkedésmintát fogja „zsigerből” követni, amit megtanítanak neki, az kétségtelenül igaz. Ezt valószínűleg hordában élő őseink is tudták már. Ezt leszögezni tehát nem nagy kihívás. Maga az írás felütése már inkább szembeszökő. Azzal az állítással indít, hogy egyre több a „hisztis” gyerek, és ez a liberalizmus bűne, és majd az írásban megtudjuk a megoldást. Legelőször azt, hogy „ha egy gyerkőc életében nincsenek szabályok, nincs rendszer és főleg következetesség, akkor jön” az, amit a köznyelv „hiszti”-nek tekint.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.