Szerző: OFOE
2016.03.06.
„Hiteltelen vagyok. Hiteltelen, ha tudok róla, és nem kiáltom világgá.” Kiáltani csak rövidet, tömöret, egyszerűt érdemes. Ezért nehéz is értelmeset.
„Nem hagyjuk! Nem hagyjuk!” Mi ezt, ti azt. Kiabálni már hosszabban lehet, de annak is megvannak a korlátai. Ha hosszan kiabálsz, előbb-utóbb megszokják, és meg se hallják. Az alapzaj részévé válsz.
Egy adatsort például fölösleges kiabálni. Érdemes megfogalmazni a belőle levonható következtetést, és közre adni. A következtetés azonban nem alapulhat azon, hogy „azt mesélik…” „úgy tűnik” „gyakorivá vált”. A számsorok beszédesek, s néha mást mondanak, mint amit első látásra sejthetünk belőlük. Hol igazolják a feltevéseinket, hol cáfolják, ha makacsul és számokra szabott módszerekkel faggatjuk őket. Makacsság sokunknak jutott, de a módszereket már sokkal kevesebben ismerik. Így könnyű hibázni. Ezért egy ideje a makacsság mellett óvatos is vagyok.
Nem engedem, hogy az érzelmeim vezessenek. Az érzelmeim útnak indíthatnak, akár az irányt is kijelölhetik, de nem vezethetnek. El pedig különösen nem ragadhatnak. Az indulataimról ne is beszéljünk...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.