Szerző: Friss Róbert
2016.03.12.
Azért lesz valami szomorú bája annak, amint kedden, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén egy jobboldali, tekintélyelvű „új-arisztokrata” fog megemlékezni a polgári forradalom évfordulójáról, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméiről. Egy olyan országban, ahol mind kevesebb a polgári szabadság, a polgári egyenlőség, a polgári testvériség. Egy olyan országban, amelynek vezetője volt annyira okos politikus, hogy kihasználja a nyugati demokrácia zavarodott toporgását, de nem bizonyult olyan bölcs államférfinak, hogy ne a jobboldali autoriter árral - még inkább az ár előtt -, hanem az ár ellen ússzon.
A magyar kormányfő porszem, de karizmatikus porszem a (nyugati) világban. Felsejlenek itt kősziklák is. Tömegek által ünnepelt önjelölt messiások, amint éppen azt kiabálják a politikai szószékekről, amit a tömegek hallani akarnak, és éppen úgy kiabálnak, ahogyan azt a tömeg hallani szeretné. A nép nevében zeng a „feszítsd meg a demokráciát!”. A populista inga éppen meghatározóan jobbra tart. Túlságosan is kileng, bár ezért nem a kiátkozott, de meg nem értett populus a felelős, inkább az azt kihasználó „új-arisztokrácia”. Mit tegyünk, ők is csupán esendő emberek...
A meglincselt szabómester (Kerecsényi Zoltán - Népszava)
VálaszTörlésEgy félig névtelen sírjánál (Pomogáts Béla - Népszava)
VálaszTörlésAz én Kossuth-címerem (Prof. Dr. Rétvári László - Népszava)
VálaszTörlés