AZ ELNYOMOTTAK FESZTIVÁLJA

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Konok Péter
2016.03.20.

Tizenkilences hangokról delirál a diktátor, tizenkilences hangok kísértik, beszélnek hozzá ezek a hangok, retteg tőlük, és hát ha nekilódult diktátor lennék, én is rettegnék ezektől a hangoktól, mert csupa csörömpölés, némi fegyverropogás, ez még nem is olyan rossz, a diktátorok kedvelik többnyire, amíg ők állnak a fegyverek mögött, ők csörömpölnek, de volt benne jócskán más is, ijesztő dolgok, nyaraló proligyerekek zsivaja a Balatonon és a Margitszigeten, viták, viták végtelenül; viták arról, hogy legyen mindenkinek mit enni, legyen mindenkinek hol laknia, mindenki beleszólhasson a köz ügyeibe, meg hogy mi a szépség és a művészet, kell-e háború, és ha igen, hát miért nem, kell-e az évezredes szolgaság, iszik-e alkoholt az öntudatos proletár, és ha iszik, mi lesz a másnappal, a tegnappal és a mával – és ha nem iszik, mi lesz a másnappal, a tegnappal és a mával, megannyi égető kérdés, ezerféle válasz zsongott a tavaszi levegőben, és a diktátorok nem szeretik a kérdéseket, és csak egyféle válaszuk van, hiszen ezért töpörödtek azzá, amik – a diktátorok is helyes csecsemők voltak, körmöt és fogat növesztettek, mint mindenki más, de a bennük burjánzó rosszindulatú sejtek mennyisége valahol átcsapott minőségbe, egy olyan mindig lefelé (vagy mindig felfelé, nézőpont kérdése) hullámvasútra ültek, ahol nincs szünet, kiszállás meg beszállás, csak az eszeveszett robogás...

ITT OLVASHATÓ