Szerző: Nagy Bandó András
2016.03.19.
Ha egyszer már ettél forrón tálalt birkapörköltet, és tisztában vagy avval, hogy csak így jó, így igazi, csak így, fújdogálással hűtve érdemes nekilátni, hogy az utolsó lecsontozható húsdarabig kitartson a szájszéleket sütögető melegsége, szóval, ha már tudod, hogy a bürge elhűlve szinte ehetetlenné válik a faggyúmaradék megdermedése után,
akkor érted meg, hogy múlt század hetvenes éveinek derekán miért is nyomtam a felszolgáló kezébe a hosszas várakozást követően jéghidegen elém tett bürgepörköltet, mondván, ballagjon vissza a konyhára, és parancsoljon rá a szakácsra, hogy melegítse föl, aztán hozza ki újra, sebesen lépdelve, hogy forrón tehesse elém.Mert hiába ugyanaz a neve az elhűlt birkapörköltnek, oda az élvezet, oda az íz és az illat, szóval maradjunk annyiban: nem ugyanaz, sőt teljesen más. Kocsonyát sem eszünk forrón, mondaná erre a böllérként és szakácsként is a legjobbak közt jegyzett nagybátyám, és magam is bólintanék erre a fölöttébb bölcs megjegyzésére.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.