Szerző: Molnár Viola Anna
2016.03.31.
Nehéz definiálni, mikor válik valaki felnőtté. Amikor elköltözik otthonról? Amikor végleg lejár a diákigazolványa? Amikor képes nemet mondani egy péntek esti bulira? Mikor?! Az már könnyebb kérdés, mikor tűnik valaki felnőttnek: egy bizonyos testmagasság felett, bizonyos szarkalábszám felett és bizonyos öltözködési minták mellett.
Tiniként mindig idősebbnek akartam tűnni. Ha valaki tizenhatnak nézett, miközben csak tizennégy voltam, az maga volt számomra a boldogság. Kényszeresen kerestem, mivel tudnék érettebbnek látszani a koromnál. Smink, ruhák, magas sarkú cipő – amit lehetett, azt bevetettem a cél érdekében, és tudom, hogy ezzel nem voltam egyedül. Aztán jött egy pont, amikor már nem éreztem a szükségét, hogy öregítsek magamon, hiszen felnőttem és ez tagadhatatlanul tükröződött a külsőmön is.
Egy viccesre sikerült kijelentésével anyukám is elismerte a tényt:
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.