A SPORTOLÁS HALÁLOS VESZÉLYEI

MAGYAR NARANCS - KOmplett BLOG
Szerző: Karafiáth Orsolya
2016.03.06.

Most már kicsit több mint fél éve sportolok, minden nap. Amikor elkezdtem, úgy tűnt, a szűkebb és tágabb környezetem csupa mozgásszakértőből áll, és hogy nincs nagyobb veszély, mint megmozdulni. A tanulságokról.

Az az ember voltam, aki soha életében nem sportolt. Annak idején az iskolaköröket úgy „róttam”, hogy a barátnőimmel elbújtunk a kerítés tövében, és csak az utolsó résznél kapcsolódtunk be a programba. Az egyetem első két évében is volt kötelező testnevelésünk, én ott a laza pingpongot választottam, utcai ruhában – és annak idején kilenc éven át csak szoknyát viseltem – ütögettem a labdát.

Körülbelül annyi energiát emésztett fel a dolog, mint a korsóemelgetés. Meg is ideologizáltam persze az egészet, abból kiindulva, hogy szeretném, ha a testem sokáig „használatlan” maradna. Mert ugye ha például egy ruhát sokszor hordunk és sokszor mosunk, kinyúlik, megfakul, kuka. A testünk is anyag, nem akartam idő előtt erre a sorsra juttatni. Az a típus vagyok, aki időnként kampányszerűen fogyókúrázik, de a mozgást akkor se iktattam be a tervek közé, mert koplalni, sanyargatni magamat magas szinten tudom, és ez elégnek bizonyult.

ITT OLVASHATÓ