A HOLOKAUSZT MINT KULTÚRA - KERTÉSZ IMRE HALÁLÁRA

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: TAMÁSGÁSPÁRMIKLÓS
2016.03.31.

Annak ellenére, hogy Kertész Imre – főleg az esszéiben, abban is, amelynek a címét e nekrológ fölé írtam – megküzdött a történelmi dilemmákkal, és olykor ingadozott is a megítélésükben, voltaképpen azt gondolta, ki is mondta, hogy a történelmi, politikai és erkölcsi ítélet (régebben ezt úgy foglalták volna össze: a filozófiai ítélet) alkalmatlan a holokauszt rejtélyének fölfejtésére. Hegel volt az utolsó, mondta, akinek effajta ítélet kimondására – az ész képzete, talán tévképzete révén – még módja nyílott, akinek mintha még joga lett volna rá.

Az ész elévült, Isten meghalt – az olyan külsődlegességek, mint az európai történelem (nem szólva a „nemzetiszocializmus”, a „fasizmus”, a „totalitarizmus”, az „antiszemitizmus” szánalmas segédfogalmairól) egyszerűen nem érnek föl ahhoz, ami Auschwitzban megtörtént. Amit Robert Antelme, Tadeusz Borowski, Primo Levi, Pilinszky János – és mindenekelőtt Kertész Imre – leírt, nem történeti leírás. Haboznám azt állítani, hogy ezek a szövegek valaminő Isten nélküli valláshoz tartoznának. Auschwitz tökéletesen föltárt, mondja Kertész, minden részlet ismert, ismerjük a hozzá vezető és a belőle elágazó utakat is – mégis megfejthetetlen, néma, kimondhatatlan titok...

ITT OLVASHATÓ