Szerző: Hódos Hajni
2016.03.05.
Ezeket a sorokat egy játszóházban írom az ugrálóvár mellett. Szerencsém van, itt gondoltak a szülőkre is és nem egy kényelmetlen padon üldögélek a térdemen egyensúlyozva a laptopot, hanem a hatalmas ablak mellett egy felnőtt széken. Felnőtt asztalnál. Vékony csíkokban folynak le az esőcseppek, odakint szürkeség és örök alkonyat. Zuhog. Ezért vagyunk a játszóházban.Reggel legszívesebben sírtam volna, mikor kidugtam a fejem a teraszra. Megint esik. Másfél hete esik, ez azt jelenti, hogy minden mondókát elmondtunk már, kipállott a szám, annyiszor elénekeltem az Alma alma piros almát, néztünk Babócát, rongyosra olvastam az összes Annapetit és Égből pottyant mesét. Megnéztük az összes Thomast, kétszer. Kányádi napok óta csuklik.
Gyurmáztunk, rajzoltam vonatot, kutyát, apát, Pötyikutyát. Kész az összes húsvéti tojás és a héten kétszer voltunk könyvtárban.
Először múlt pénteken vesztünk össze. Persze, hogy összevesztünk, öt nap éppen elég volt, hogy egymás idegeire menjünk. Ő nem érti meg, hogy a zuhogó esőben nem lehet homokozni, virágot locsolni és miért nem megyünk a játszótérre, én semmi másra nem vágyom, mint öt perc csendre és arra, hogy felnőtt embernek érezzem magam.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.