Szerző: Béres Tibor
2016.03.14.
A kormány civilekkel kapcsolatos politikáját gyakorlatilag a politikai ízlés és hovatartozás szerint lehet kategorizálni. Ha belül vagyok az egy-a-táboron, azaz a CÖF-fel zarándoklok, békemegyek, nyitom fel a szemét a honi magyarságnak (ez így, vonzat nélkül is megállja a helyét, lényeg, hogy nyitva legyen, amikor kell), akkor ez a kormány végre, évezredes sorsszerepét betöltve tesz pontot a liberális világrendszer végére azzal, hogy a valódi értékeken alapuló civil értékeket támogatja. Ilyesmi.
Ha kívül vagyok ezen (ami azért civilként nem jelent fogalmi abszurditást), akkor rossz esetben hatósági vegzatúrát, KEHI szabadcsapatok grasszálását a székhelyünkön, jobb esetben csak ignorálást jelent. Ez utóbbi nem pusztán annyit jelent, hogy elmennek a közterületen kihelyezett adománygyűjtő dobozunk mellett az állami alkalmazottak anélkül, hogy beledobnának legalább egy nagykabátgombot, hanem az állami és uniós források megvonását. Ez utóbbi majdnem olyan hatású, mint amikor egy húszfős készenléti rendőr akciócsapata megadásra és iratanyaguk átadására szólítja fel a háromfős, a fegyveres és fegyvertelen közelharcra kevésbé felkészült civil jogvédő aktvista csoportot.
A magyar civileknek (innen ezt a jelzőt a józan észnek megfelelő civil csoportosulásokra használom) nincs saját pénzük. Jó, van, akinek van egy kevés. Kizárólag egy-két, ezt a munkát nagyon hatékonyan, profin végző szervezet tud a működéséhez elegendő támogatatást összeszedni magánadományozóktól, úgynevezett fundraising tevékenységgel. És ez nem pusztán profizmus kérdése, mivel kiskutyákra, beteg gyerekekre könnyebb (ez utóbbi opció be is húzott a szektorba néhány obskúrus hóhányót), cigány integrációra, családon belüli erőszak elleni küzdelemre, jogvédelemre stb. pedig majdnem lehetetlen annyi pénzt összetarhálni, amiből az államtól függetlenül lehetne működni. Pedig úgy kellene...
Ha emblematikus példát keresnénk a bukás okára, véletlenül sem találnánk jobb példát a barátságos kuvasznál, aki hajszálpontosan elvezetett gazdájához...
VálaszTörlésA bukás (Seres László - HVG)