TANMESE A KÉTSZER ELLOPOTT ÉLETRŐL

VARÁNUSZ BLOG
Szerző: Fabius
2016.02.01.

Egyszer volt, hol nem volt, a Dunán túl de az Óperenciás tengeren innen élt egy család, akinek volt egy Gazsi nevű fia. Éltek, éldegéltek ők maguknak, nem ártottak senkinek, vitték a családi szálloda-éttermet a dunántúli középvárosban amíg a komcsiktól csak tehették. Mert egyszer egy nem túl szép napon megjöttek ám, és aszonták: nem járja, hogy itten magántulajdon van felhalmozva, úgyhogy ide vele, és tessék kedves eltakarodni az alföldre családostól, merkülönben.

Tudták azt a II. világháború utáni időkben jól, hogy mit jelent pontosan ez a merkülönben, úgyhogy Gazsit fogták a szülei és szépen költöztek amerre mondták nekik. Boldogultak ahogy lehetett, a gyerek végezte az iskolákat egymás után, majd lediplomázott és tanár, edző lett belőle. Az évtizedek teltek, keze alatt növendékek tanultak, számtalan felnőtt válogatott lett közülük, mert ilyen ember ez a Gazsi: fél munkát sosem végzett. Vidéki megyeszékhely gimnáziumának és sportegyesületének dicsőségfalairól vigyorog le ma a képe, egykori válogatottak memoárjainak szereplője, úgy általában szeretik és becsülik akik ismerik.

Aztán egyszer csak beköszöntött a rendszerváltás, eljött a kárpótlás ideje is. A családi szállodát nem kaphatta vissza, de a jelenlegi tulajdonos a család iránti tiszteletből lakosztályt nevezett el róla. Kapott viszont kárpótlási jegyet ahogy mindenki más, ő pedig telkeket vásárolt belőle magának, jó lesz az később, tuti ami zicher. Mikor nyugalomra vágyott már kiköltözött a városszéli csendbe, és lett volna magának pecázó nyugdíjas, de az élet megint közbe szólt.

ITT OLVASHATÓ