Szerző: Kozma György
2016.02.10.
A Saul fia Röhrig filmje is. A haszid hagyomány felől nézve a film rejtve maradt jelentéseit is megláthatjuk.
A nagyapámat megölték Auschwitzban. Állítólag már a vonaton meghalt. A Pester Lloyd, a legnagyobb akkori (német nyelvű) napilap felelős szerkesztője volt. Az ikertestvére viszont párizsi tudósítóként elmenekült Amerikába. Ott egyetemi oktató lett és a tanítványai közt volt Kissinger, a későbbi külügyminiszter. Kissinger akkor húszéves önkéntes volt az elnöki hivatalban, az Oval Office-ban. Amikor megtudta, hogy a nagybátyám Freud lapjába is írt, megkérte, hogy a freudi elmélet alapján elemezze a náci napilapokat az Elnök számára. Az volt az elemzés fő konklúziója, hogy a nácik apai erőszak áldozatai. Ezért gyűlölik az apjukat – de mivel ezt el kell fojtani, ez a harag az Atya (isten) népére, a zsidókra lesz áttolva, vetítve. Emiatt van az, hogy a szélsőjobboldali nézetek középpontjában a szexualitástól való rémület áll. Mert valójában vonzódnak a férfiakhoz, apahiányos módon. A harag abból ered, hogy ezt érzik, de közben a távolságot tartaniuk kell az apákkal és a pótapákkal, a férfiakkal, hiszen az erőszak nyelvén értenek csak. Ebből következik a terápia útja (amelyet az 1910-es években Ferenczi Sándor vetett fel Freudnak) : az erotika-mentes érintés. A páciens „belső elhagyott gyermeke” érintést igényel és ezt meg kell kapnia. Az erotika-mentesség azért fontos, mert a belső gyermek nem tudja értelmezni a szexet – illetve erőszaknak értelmezi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.