Szerző: hídvégi Mihály
2016.02.06.
A hét egyik reggelén itt a délvidéken autóztam rádiót hallgatva.
Milyen jó volt épkézláb reggeli műsort hallgatni! A Szabadkai Magyar Rádiót hallgattam, s köszönöm azt, hogy ismét embernek érezhettem magam, nem agitálandó tárgynak. Színes volt a reggeli műsor, zenét is sugároztak, úgy, mint régen a mi adóinkban is, hallottam Oláh Ibolyát, az Illést, Koncz Zsuzsát. Amikor beszéltek, emberi szót hallottam, nem gyűlölködő politikai késztetésű agymosást. Köszönöm SZMR!
Régebben mindig a Kossuth rádiót hallgattam, de mióta az agit-propaganda eszköze lett, azóta ha tehetem inkább másba hallgatok bele.
Korábban szerettem a Kossuthot. Jó volt hallani, hogy a megszólalók műveltek, okosak, szépen beszélnek, olyan témákat érintettek, amelyek érdekesek, közszolgálatiak: adnak a hallgatónak. Hozzá kell tennem a valódi érzéseimhez, mai tudásomhoz, hogy több délelőtti és délutáni adás még ma is megfelel az előzőekben leírtaknak. De a reggeli műsor már egyáltalán nem, a közélettel foglalkozók sem.
Sőt.
ITT OLVASHATÓ
Sőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.