Szerő: Göllner András
2016.02.19.
A holokauszt viszonylag későn érte el Magyarországot – első ízben 1941-ben, majd mindent bepótoló hevességgel 1944 márciusában – de a fogantatása jóval előbb történt, amikor Hitler még egy kósza felhő sem volt Európa politikai egén.
A 20. század első faji alapú zsidótörvényét Magyarország vezette be 1920-ban, a régens-kormányzó, Horthy Miklós ellentengernagy uralkodása elején, miközben az ideológiát hozzá egy megátalkodott antiszemita magyar püspök, Prohászka Ottokár szállította. Prohászkának a zsidókérdésről szóló pamfletje bestseller lett Németországban, jóval azelőtt, hogy Hitler Mein Kampf-ja uralta volna a slágerlistákat. Prohászka dolgozatát több tucat nyelvre is lefordították, és logikus a föltevés, hogy a szellemi üzemanyagot 600.000 magyar zsidó lemészárlásához ez szolgáltatta. Több ezer zsidót gépfegyvereztek bele a zajló Dunába 1944 fagyos téli hónapjaiban Budapesten a német nácik magyarországi megfelelői, a nyilaskeresztesek, és még több tízezret gyilkoltak meg válogatott kegyetlenséggel. Magyarországon a zsidók első nagyobb szabású deportálására és az azt követő tömeggyilkosságra Kamenyec-Podolski körzetében került sor 1941 nyarán (egyes részleteket lásd majd lejjebb). De a magyar zsidók legnagyobb tömeges deportálása és tömeges lemészárlása Auschwitzban történt, a „korszerű” ipari technikával kiépített és a németek által működtetett haláltáborban. Nem, a magyarok nem húzták meg a ravaszt se Kamenyec-Podolskiban, sem Auschwitzban – ők csak a gyűlöletet szolgáltatták, amely a célját a gyilkosságban érte el...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.