PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.02.21.
A pedagóguslázadás az elmúlt évek egyik legszebb akciója, maga a megtestesült
hazafiság, az értelmiség oly nagyon hiányolt felelősségvállalása a jövőért,
gyermekeinkért, az országért.Kár lenne hagyni szétbarmolni, mint annyi mást,
mint az egészségügy háromszáz forintért szétvert reformját, mint a pártok
finanszírozásának reformját, és még lehetne folytatni a sort.
De ehhez ki
kellene tartani, nem lenne szabad engedni a szirénhangoknak, a követelésekről
kellene beszélni - a hatalomnak is.
Egyszerűen.
Egyes számú követelés:
teljesíthető holnap, kettes számú követelés teljesíthető a következő tanévtől,
hármas számú követelés teljesítésére nincs pénz, de ha megmondják, hogy minek a
terhére, akkor tárgyalhatunk róla.
Az az ország arról nevezetes, hogy az
utóbbi években az elvonások minden szférában nőttek, oktatást, egészségügyet is
beleértve, itt lenne az ideje az elszámolásnak - hova ment és megy ez a rengeteg
pénz?
Engem nem vigasztal, hogy Sajátláb Rasinak futotta tizenötmillióért
iskolára Svájcban, engem az vigasztalna, ha egy ilyen iskolában a helyet például
egy országos tanulmányi verseny első helyezettjeként lehetne elnyerni.
Mégse
lehet ugyanis mindenkinek az apja miniszterelnök - jelzem, neki sem kellene,
hogy az legyen a kedves apuka, a traktorosság jobban állna neki, ha már - Kádár
rendszerének hála - meg is haladta a libatolvaj szintet.
Na, nem erkölcsileg,
mennyiségileg.
Szóval, észnél
kellene a szervezőknek lenni.
Folyamatos akciók kellenének, mert az a tömeg,
melyet nem foglalkoztatnak szétszalad, mint öregapó csigái az erdőn...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.