MOBILITÁS

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L.Ritók Nóra
2016.02.14.

Akik érdeklődnek a munkánk iránt, gyakran kérdezik: és mi a helyzet a mobilitással? Ez a fogalom egyre gyakrabban előkerül, a munkaerőpiachoz kötődve, és igen, a világban az egy logikus dolog, hogy az emberek oda költöznek, ahol van munka.

És itt van az első probléma. Mert a csak fizikai munkaerejével rendelkező, ráadásul munkavállalói készségekben sem bővelkedő, információhiányos térben élő emberek azért jellemzően nem találnak munkalehetőséget. Rendszerint van egy „munkaszervező”, aki, zömében építkezésen, csak kézzel végezhető fizikai munkára kap, többnyire valami ismerősön át lehetőséget, és szól pár embernek, akik elmennek. Leginkább feketén. Elutaznak, egy hónapra, néha tovább, a szállás többnyire megoldott, de a napi kaja is sokba kerül, és nem igazán marad annyi, amiért megéri távol lenni a családtól. Ráadásul a munka mindig kemény, és a közmunkán a munka-mímeléséhez szokott embereknek gyakran ez nagy váltást jelent. Sokan idő előtt otthagyják. Nem bírják, mondják, mert a munkáról eddig a faluban nem ezt a tapasztalatot szerezték. (Mindig kiakadok, mikor ezt hallom tőlük… nem miattuk, mert pontosan látom, mi miért van, hanem attól a szlogentől, miszerint a közmunka visszavezet a munka világába. Ez is bizonyítja, mennyire.)

Gyakori az is, hogy nem fizetik ki a megbeszélt bért, valami indok mindig van, viszont nem nagyon tehetnek semmit, mert akkor elvágják a kapcsolatot azzal, aki szerezte a melót, és ezzel a következő, talán jobb lehetőséget is...

ITT OLVASHATÓ