A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.02.06.
...Félreértés ne essék: nem vitatom az ilyen típusú támogatások szükségességét. Nálunk is van ösztöndíjprogram, van gyerek, akit kiszakítva a közegéből, messze, kollégiumi rendszerben, csak pozitív hatásokkal körülvéve sikeresen állítunk más pályára, mint amit egyébként a helyzete jósolt volna neki. (Jól látom a különbséget közte, aki az egyik legszínvonalasabb középiskolában is képes teljesíteni, és a testvére közt, aki semmivel sem rosszabb képességű, ám itt, ebben a közegben maradt, és félévkor ötből bukott egy szakközépiskolában. ) Szóval kell ez is, mert a roma értelmiséget növelni kell. Bár abban kicsit szkeptikus vagyok, ha kikerülnek, milyen változásokat tudnak majd generálni. Pláne ezzel a küldetésképpel, amit kapnak. Vajon az asszimilálódott romákhoz csatlakoznak majd, vagy vállalva identitásukat, ezt a széthúzó roma értelmiségi réteget erősítik-e?
A bajom az, hogy ennek felmutatása, jó példaként való kiemelése a valós problémát lényegesen nem befolyásolja. Sőt, egy fals megoldási képet kommunikálhat. Egyrészt, mert létszámában elenyésző, olyan mértékű számbeli emelése pedig, ami már a problémát is kezelné, nos, ahhoz annyi pénz kellene, ami a világon sincs. Meg az is bajom, mint fentebb is írtam, hogy épp azokra a dolgokra épít, ami nincs meg, mint a szorgalom, a motiváció, az elköteleződés a tanulás iránt, az ehhez szükséges családi támogatottság, a kitartó munka, és persze a keresztény szellemiség.
A rendszerben pedig ma olyan gyerekek vannak tömegével, akik épp ezeknek az értékeknek a híján vannak. Ahol épp ezeknek az elemeknek a fejlesztésével kellene kezdeni valamit. Mert mi van azzal, aki nem motivált? Akikben nincs szorgalom? Kitartás? Ahol nincs családi támogatottság, csak visszahúzás? Esetleg hiányzik a keresztény szellemiség is? Ők vannak tömegével ma az iskolákban, és a velük végzett munka kudarca határozza meg majd a jövőnket, az ő problémáik kezeléséhez kellene egy más rendszer, más keretekkel, más fókuszokkal.
Mert akkora a baj, hogy ezt már nem lehet ezek között e keretek között megoldani. A sikereként értékelhető és a kudarcnak kitettek számbeli aránya ezt pontosan mutatja. Az oktatás hatása erre a társadalmi csoportra minimális, és a közegben, amiben élnek, az is leamortizálódik. Új megközelítés, új, komplex beavatkozási rendszer adhat csak megoldást. De mi még mindig ezt a rendszert kozmetikázzuk...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.