MÉGIS, MIT VÁRTOK, TANARAK?

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.02.06.

Kenik a madzagra a mézet szorgalmasan, van már egy alvezéráldozat is, aki körülbelül annyit tehet a kialakult helyzetről, mint Sóvárgó Alíz a második világháborúról.
Konkrétan semmit, legfeljebb azonosulását lehet szemére vetni a Legfőbb Hadúr politikájával.
Dejszen az ígéretek szépek voltak, Alízka meg meseországba képzelte magát, karrierje csúcsaként élte meg, hogy ő oszthatta a körmösöket kollegáinak.
Kevés ember akad, aki vissza képes utasítani egy ilyen magas hivatalt, ha felkínálják neki, ő sem tudta, pedig tudhatta volna, hogy az üres kamra szakácsnéja szerepét osztották ki neki.
Azt nemigen hiszem, hogy ne lett volna tájékozott a számára kiosztott terület gondjaival, habár, mint egyetemi oktató a saját bőrén nem tapasztalta meg a Nemzet Pocakos Tanítómesterének korbácsütéseit, a tetejében nem is állami, hanem egyházi intézménynél tevékenykedett, tehát az átlag pedagógusoktól eltérő körülmények közott, de mégiscsak pedagógusok között élte az életét.Most kihajították, mint az ominózus macskát, bár jövedelem nélkül nem hagyták, a Pocista Simicskán kívül nem hagy senkit éhen veszni, az meg nem akar, egy istennek se, a rohadtja...
Ha a Vezér ejt valakit, akkor arról gondokodik, hogy maradjon azért valamennyi veszítenivalója, ezzel jobb eredményt érhet el, mintha betömné a szájukat gépronggyal...


ITT OLVASHATÓ