Szerző: PuPu
2016.02.01.
Szinte főállásban, merhogy utazni jó, főleg ha ezt első osztályon teheti az ember.
Ha ilyenkor az ember tízmillió magyar seggeként terpeszkedhet az ülésén, a háládatlan mezei választópolgár meg azt kívánja neki, hogy a megtett kilométereket a Wizz Air economy classának luxusülésein tegye meg.
Ne csak a légitársaságban legyen része - rossz nyelvek szerint -, legyen része a magas szintű kényelemben is, melyet látván bármelyik szardínia-konzerv gyártója zokogna az irigységtől.
Az utazásnak az a nagy előnye, hogy nincs az ember itthon, így nem kell naponta szembetalálkoznia saját dilettantizmusa következményeivel, csak becsukja a szemét hátradől a ülésben, belekortyol a whiskybe és máris elhiszi, amit hirdet - az ország felvirágzását, magyarember felhőtlen boldogságát.
Közben elmereng az utazás kapcsán realizálható eredményeken: sokszor nyolc az negyvennyolc X 20% az annyimint jajdesok, majd az Anikó elkönyveli, a szerződéseket meg felvezeti a Strómanok Könyvébe - de szép is lesz!
Merthogy utaztunk idén már Mongóliába, hol Pocogány azt találta nyilatkozni, hogy mindkét nép egyformán sikeres bizonyos összefüggésekben, emellett hosszú évek után visszatértünk Mongóliába.
A frász tört ki, hogy esetleg Csimedin Szaikhanbideg kormányfő is megígéri, hogy ők is visszatérnek hozzánk.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.