Szerző: Radó Péter
2016.02.09.
Mielőtt bárki félreértené: a pedagógusok tiltakozása nem a pedagógusokról szól. Egy olyan közoktatási rendszerrel szemben lázadnak, amely teljesen felszámolta az iskolák képességét arra, hogy azt tegyék, amiért fizetünk: megalapozzák tanulóik későbbi sikeres életpályáját, a gazdaság fejlődését, mérsékeljék a társadalmi egyenlőtlenségeket, és ezen keresztül biztosítsák a társadalom kohézióját, csökkentsék a közösségi újraelosztásra nehezedő terheket, és szélesebb alapon terítsék a közösségi szolgáltatások költségeit, gazdagítsák a magyar kultúrát, és lehetővé tegyék az alkalmazkodást a technológiai változásokhoz.
Az iskola mindezt tanulóik megszerzett tudásával szolgálja: a további tanulást lehetővé tevő alapkészségekkel és a munkához, az aktív élethez szükséges kompetenciákkal. Akkor beszélünk tehát minőségi oktatásról, ha az iskolák képesek erre, s ha tanulási problémákat érzékelnek, törekszenek azok megoldására. Nem az állam biztosítja tehát az oktatás minőségét, erre csak a pedagógusok és az iskolák képesek. Az állam felelőssége mégis hatalmas: olyan körülményeket kell teremtenie, melyek ösztönzik, kikényszerítik és támogatják az oktatás minőségének folyamatos javítását. Így kormányozni egy iskolák ezreiből álló rendszert nem egyszerű feladat, de nemzetközi tapasztalatok alapján elég jól tudjuk, hogy mi minden kell hozzá. Térképezzük fel, hogy egy problémamegoldásra alkalmas közoktatási rendszer működtetéséhez mi mindenre van szükség, s hogy mit tett mindezzel az államkonzervatív oktatási rendszer.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.