HOL KELLENE KEZDENI?

NAHALKA ISTVÁN BLOGJA
Szerző: Nahalka István
2016.02.20.

Magyarországon a rendszerváltás óta megszoktuk, hogy minden új kormány az oktatás szakmai "térképének" átalakítását tekintette feladatának. Minden új kormánynak az volt a fixa ideája, hogy megmondja, milyen szakmai tartalom érvényesüljön az általa eltervezett változtatások során. A politika megmondta, hogy az iskolákat az önkormányzatok kezébe kell adni (1993), majd, hogy központi fenntartást kell létrehozni (2011). A politika kitalálta, hogy a szakképzés legkorábbi belépése a 11. évfolyam előtt ne következzen be (1996), majd kitalálta, hogy már 9. évfolyamon is lehet szakképzést csinálni (2009). A politika kitalálta, hogy ne legyenek kötelező kerettantervek (1995), majd azt, hogy mégis legyenek (1999), majd hogy ne legyenek (2003), majd újból, hogy legyenek (2011). A politika eltörölte az alsós osztályzást és a buktatást (2007), majd újból lehetővé tette (2011). A példákat mindenki a végtelenségig tudná sorolni, ha volt az elmúlt évtizedekben némi köze az oktatáshoz. Ezekben a példákban, és a mögöttük meghúzódó oktatáspolitikai irányítási "filozófiában" nem a rángatás, az inga-jelleg a lényeg, bár természetesen maga az oktatási rendszer igencsak rosszul élte meg a szabályok gyakori változtatását. Az intézmények persze produkáltak immunreakciókat, reagálásaik többnyire a rángatás következményeinek kivédését, ezzel gyakran az akár jól indokolható, akár bornírt feladatok elszabotálását szolgálták. De erősen az a véleményem, hogy minden ilyen kellemetlenség ellenére nem ez a hatalmi-politikai célokat szolgáló rángatás volt itt a lényeg, hanem a politika szereptévesztése...

ITT OLVASHATÓ