Szerző: Nahalka István
2016.02.18.
Ezt a szöveget nem itt akartam leírni. Február 16-án a Magyar Narancs online oldalán megjelent Babarczy Eszter "Ne vegyük el a tanároktól, ami az ő ügyük!" című írása, ami a pedagógusok megmozdulásaival, követeléseivel kapcsolatban rendkívül fontos kérdéseket vetett fel. Nem szokásom, de most szinte egyáltalán nem értettem egyet Babarczyval, ezért írtam egy reflexiót, és elküldtem a szerkesztőségnek. Mostanáig nem kaptam választ. Normális időkben ennél akár sokkal többet is várnék, most azonban "sűrű időket élünk", óránként történnek fontos események, és ezért a lehetséges kimenetelek vitatásával nem nagyon lehet várni. Nem kárhoztatom a Mancsot, nyilván tele vannak megjelentetésre váró írásokkal, még az is lehet, hogy nem szívesen közölték volna az enyémet, de én nem várhatok tovább. Ime:
Babarczy Eszter felszólította minden kedves barátját, aki a pedagógusok megmozdulásaiban, a kritikák megfogalmazásában részt vesz, hogy „ne engedjenek a mámorítóan rendszerellenes identitásnak”. Az aggódás lényege, ha Babarczyt jól értem, hogy az általa is nagyon fontosnak tartott folyamatokban a politikai, a rendszerellenes indulatok kerülhetnek előtérbe, háttérbe szorulhatnak az oktatás tényleges ügyei. Babarczy aggódik, hogy az eredendően érdekvédelmi megnyilvánulás fokozatosan kormányellenes megmozdulássá válik. Attól tart, hogy e folyamatban elvész a lényeg, az iskola átalakítása, azoknak a gondoknak (mit gondoknak, hatalmas problémáknak) a megoldása, amelyek közül a legsúlyosabbat, vagyis az esélyek egyenlőtlenségét, a lecsúszók-kicsúszók helyzetének kilátástalanságát egyébként kristálytisztán, nagyon szépen leír...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.