CSEPELIEK BLOGJA
Szerző: csú
2016.02.09.
Lendvai Ildikó Napi 180 forint című cikkében a következőket írja:
Jó hírem van. Jövőre már fele annyi lesz nálunk a szegény. Na nem a jövedelmek nőnek ilyen iramban, ennyire azért nem jó a hír. A Központi Statisztikai Hivatal megváltoztatja a létminimum-számításokat, így jóval kevesebbet sorolnak a létminimum alatti csoportba. Eddig úgy számoltak, hogy egy felnőtt, dolgozó férfinak 2400 kalória a napi szükséglete, ennek megfelelő élelmiszer vásárlást kalkuláltak tehát be a létminimumba. Most úgy döntöttek: elég neki 1700 kalória is, minek zabálni annyit. Ha arra telik, akkor már nem szegény. A KSH elnökhelyettese szerint korábban a fogyasztói kosár „tartalmazott egy meglehetősen nagyvonalú kalória bevitelt”. Most viszont vége a dőzsölésnek, „csökkentenénk az élelmiszerkosár kalóriatartalmát, a mostani optimum helyett a minimálisan elégséges felé mozdulunk”. Mozdulni pedig muszáj, hová lennénk haladás nélkül....
Az elnökhelyettes bevallotta: már a 2014-es adatokat sem akarták közölni, csak a szakszervezetek kérésére tették meg. Na de nincs mindig Budán kutyavásár, „a szakmai álláspontot nem feltétlenül lehet politikai véleményekkel közös nevezőre hozni. De van egy pillanat, amikor a döntésnek meg kell születni.” És ők férfiasan döntöttek. Hogy pontosan ki volt az „ők”, azt nem tudom, de talán a kormány sem bánta, ha többet nem kell szégyenkeznie azért, hogy a lakosság 35-40 százaléka a hivatalos létminimum alatt él. A KSH-főnök jogosan kérdezi: „van-e értelme olyan mutatót kiszámolni, amivel azt tudjuk mondani, hogy a magyar társadalomnak nagyjából a fele az átlag alatt él?” Dehogy van! Annak van értelme, amiből kiderül, hogy szinte mindenki az átlag fölött él. Hogy akkor hogy jön ki az átlag, azt hagyjuk...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.