HAJLÉKTALANOK

A VÁROS MINDENKIÉ BLOG
Szerző: Lakatosné Jutka
2016.02.04.

Rendszeresen járom a várost. Akár munkám kapcsán, akár magánügyeim miatt, vagy csak úgy… nézelődni. Hisz látni való mindig van ekkora fővárosban, mint Budapest. A téma az utcán hever. És sajnos… az ember is az utcán hever.
Aluljárókon át közlekedem, utcákon sétálok, futok, sietek, kirakatokra tekintek, bezárt üzletek lépcsőit figyelem. És szomorú vagyok. Szomorú vagyok, mert mindenhol találkozom a legelesettebb rétegű emberekkel, akik padon, lépcsőn, földön ülnek, fekszenek, vagy csak úgy, magában, vagy egy darab kartonon, esetleg egy vékony szivacson gömbölyödnek össze. Az időjárás szeszélyei és az emberi megvetés az osztályrészük, nincs számukra valós segítség, nincs egyesekben könyörület.
Metrón, villamoson, buszon valaki, valamiért mindig szóba hozza, megveti, szidja a hajléktalanokat. És mindig van rosszindulatú kontra, anélkül, hogy ismernék, akiről beszélnek, tudói lennének nehéz helyzetének, ismernék valójában ki is az, akiről ilyen megvetéssel beszélnek. És ilyenkor szeretnék sikítani, fülükbe ordítani, milyen jogon beszélnek így róla/róluk, a hajléktalanokról?
Itt és most szeretném a rosszindulatú pletykások beszűkült tudatába bevésni, hogy akit megaláznak, akiről megvetéssel beszélnek, akit nagyon könnyen szidnak, az: HAJLÉKTALAN EMBER!

ITT OLVASHATÓ