FOGYATÉKOS-POLITIKA NÉLKÜL NEM MEGY

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Kiss Viktor
2016.02.21.

Kávézó nyílt az elmúlt hetekben Budapesten, amelyben a hírek szerint csak fogyatékos emberekből áll a személyzet. Mivel a hazai média egybehangzóan nagy terjedelemben számolt be az eseményről, egyfajta mérföldkőként a társadalmi-munkaerő-piaci integrációs folyamatok szempontjából, az esemény remek alkalom, hogy a fogyatékos emberek helyzetéről beszéljünk. Annál is inkább, mivel - bár az ehhez hasonló kísérletek ugyan több szempontból problematikusak - rendszeresen hasonló kezdeményezéseket támogatnak a döntéshozók és a szakmai-civil szervezetek és alapítványok.

Természetesen nem vonható kétségbe az, hogy a jelenlegi és hasonló mintaprojekteknek a hátterében jó szándék áll, ahogyan tisztában vagyok azzal is, hogy az új józsefvárosi kávézó a fogyatékkal élők speciális csoportját célozza meg. Mégis úgy vélem, hogy a hely maga és egész reprezentációja a nyilvánosságban állatorvosi lova annak, ahogyan a fogyatékosokról az őket segítők, a médiamunkások, az „ép emberek” gondolkodni szoktak. A pályázó alapítvány például a „Nem Adom Fel Cafe&Bar” elnevezést választotta – ami apróságnak tűnhet elsőre, pedig bizonyos szempontból a kérdéskör egyik legfontosabb vonatkozását érinti. A fogyatékos embereket ugyanis még mindig alapvetően olyan szerencsétleneknek tekinti a társadalom, akiknek hihetetlen erőfeszítésbe kerül mindaz, ami a “normálisaknak” természetes, akiknek az élete permanens küzdelem, és akik esetében a legkisebb, site-suta eredményt is hatalmas ovációval kell ünnepelni...

ITT OLVASHATÓ