Szerző: Taureg
2016.02.22.
1989-ben a kezünkben volt a lehetőség, pont ugyanúgy, mint a szomszédos országoknak. A hidegháború a ruszkik gazdasági-társadalmi összeroppanásával végetért, Kelet-Európa fölszabadult, és magunk választhattunk, merre indulunk. És mi azt választottuk, hogy megbocsájtunk. Én speciel nem, mert elég hülyén éreztem magam, mikor szamizdatíró, és osztogató létemre együtt kellett ünnepelnem 1990. október 23-án azokkal a korábbi Párt, meg Kiszgórékkal, akik engem ezért el akartak kapni. De alkalmazkodtam a többséghez, hátha Ők az okosabbak, és a történelmi megbocsájtás szükséges dolog. Na, visszanézve az elmúlt 26 évet, azt kell mondjam: a történelmi megbocsájtásnál nagyobb baromságot nem is csinálhattunk volna. A környező országok elhajtották az exkomcsi górékat, lecsukták, kitiltották a közéletből, meg kell nézni, hol tartanak. Mindegyiknél előrébb álltunk - mi voltunk a legvidámabb barakk, Moszkva kirakatországa - aztán mostanra mindegyik lehagyott bennünket minden értelemben. Társadalmunk kirablásából feltőkésített új, feudalisztikus felépítésű uralkodó osztályunkban, és annak krémjében, a Bábparlamentben több az egykori Párt, meg Kisztitkár, mint aki nem. Hogy is mondjam: ezt elbasztuk...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.