Szerző: Valéria
2016.02.01.
Update (majdnem minden ugyanaz, mint tavaly, csak hó nincs - szerencsére)
Kiszámíthatatlan telünk volt és úgy tűnik ilyenformán búcsúzik februárral. Tegnap még szikrázóan napos időben töltöttem a kertben kihelyezett madáretetőket, van még a tavalyi törmelék dióból, cinkék, verebek imádják, naná, csemege nekik is.
Ma pedig? A reggel óta fújó viharos szél nehéz, sötét felhőket kergetett fölénk itt lenn Délen, majd délután szakadni kezdett a hó, de tényleg. Mostanra vastag, tapadós, nagy pihék kontúrozzák élesen a birs, meggy, alma kopasz ágait, a hirtelen termett súly majd' földig húzza a hatalmas fenyőt. A kertet lassan elborítja a világító, fehér csend. Beesteledik és nekem az jut eszembe, milyen régen hoztam ide verset. Nem is tudom miért. Nem is elemezem, inkább választok egy szépet nekem és mindenkinek, aki olvassa.
Tóth Árpád: Februárius
Februáriusban alighanem tél lesz,
Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz,
Édesebb piros színt adva minden rúzsnál,
Békebelibb színt már sápadt háborúsnál.
Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz,
Édesebb piros színt adva minden rúzsnál,
Békebelibb színt már sápadt háborúsnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.