Szerző: Schilling Árpád
2016.02.16.
A tanárok, a diákok, a szülők képviselői és Sándor Mária derűssé tették azt a borús és hideg délutánt, amit eltölthettünk közösen a Kossuth téren. Álltunk csöndben mindannyian, majd Mária áldást kért a nemzetére az Úrtól. Nem viccelek, ez történt. Különleges élmény volt az esőben hallgatni a nép képviselőit, akik úgy szónokoltak a Parlament előtt, mint akikben lehet és kell bízni. Vajon meddig tartanak ki? Csatlakoznak-e hozzájuk elegen? Elérjük-e a kritikus tömeg méretét? Belépnek-e más szakmák? Kialakul-e a mindennél fontosabb társadalmi párbeszéd? Vajon mikor jutunk el oda, hogy megbeszéljük közös dolgainkat?
...Orbán Viktor morális lényege, hogy magát tartja a legvégső mértéknek. Ő a magyarok szélső értéke, mondhatni. Nála senki sem lehet okosabb, tájékozottabb, hatalmasabb és fontosabb. A mi mértékegységünk: az orbán. Egy orbán stadion, két orbán állami föld, fél orbán trafik, három orbán kaszinó és így tovább. Nincs más, csak orbán, orbán, orbán… Minden miniszter, államtitkár, állami intézményvezető, kórházigazgató vagy iskolaigazgató Orbán köpenyéből bújt elő, és ha nem, akkor vagy behúzódik a köpeny alá magától, vagy hamarosan ellehetetlenítik, leváltják...
ITT OLVASHATÓ
Janisch Attila: Még egyszer arról az öt perc csendről (Magyar Narancs)
VálaszTörlés