ÉLET A LONDONI BUBORÉKBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2016.02.29.

Hogy Magda valóban a szerencse lánya-e, azt majd mindenki eldönti magának e rendkívül érdekes stílusban megírt posztnak a végére, az biztos, hogy a történet, és a hangulat nem a megszokott. Bevallom őszintén, az első furcsálkodás után engem megfogott a stílus is és a történet is remélem, ti is így lesztek vele.

„Biztosan a szerencse lánya vagyok. Felnéztem a kék szempárba, ahogy elkértem a boarding pass-t, ő a telefonszámom, két hónap múlva pedig már az én beszállókártyám kérték Ferihegyen. Nem bírom a távkapcsolatot, ahogy ő sem, bár hamar kiderült, hogy a közeli kapcsolatot sem. Két hét múlva szakítottunk.

A szomszédban lakó barátainak épp volt egy kiadó szobájuk, így hárman éltünk a következő pár hónapban. Biztosan a szerencse lánya vagyok. Segítettek bankszámlát nyitni, elmondták, hogy a Primark az, ahova biztosan ne menjek ruhát venni, és este tízkor ne nagyon járjak egyedül az utcán, mégiscsak Tottenham főutcáján lakunk.

Együtt jártunk bulizni, illetve mindenki hozzánk járt bulizni, átéltünk pár drámát a Candy bar-ban, együtt főztünk, teniszeztünk, lakásfelújítottunk, mindenféle tengerpartokra jártunk. Én pedig végeláthatlan randizásokba vetettem magam.

Ez olcsóbb volt, mint a nyelviskola, és így azért a várost is megismertem. A Sushi Sambát, a Maltby street marketet, a Brixton marketet, a vintage vásárokat, Shoreditch-et, az underground fetish bulikat Camdenben, rozéfröccsöket a richmondi tetőparty naplementéjében, és az eldugott kertmozikat kelet London mélyén, a hipszter kézműves sörfőzdéket Bermondseyban, az egyfontos osztrigát a Borouh Marketen, hát vagy a Caffe Nerot Green főutcáján. Nahát, egyszer ilyennek is kellett lenni...

ITT OLVASHATÓ