Szerző: Babarczy Eszter
2016.02.24.
Eddig, ha magyaráznom kellett külföldi újságíróknak, mennyiben fasiszta az Orbán-kormány, felhívtam a figyelmet rá, hogy a fasiszta rezsimek fontos jellemzője, hogy erőszakot alkalmaznak a politikai ellenfeleikkel szemben. Szóval, nevezzük inkább neokorporatív féltotalitárius autokrata államnak; a fasizmus túlzás, még akkor is, ha rövidebb. Legyünk történelmileg precízek, mondtam.
Mi több, húsz éven át igyekeztem győzködni a baloldalt, hogy a mindenkori jobbközép párt lefasisztázása nem a legcélravezetőbb és legkonstruktívabb választási szlogen, mivel keveset mond arról, hogy milyen Magyarországot képzelünk el.
Így aztán megállt bennem az ütő a Nemzeti Választási Irodánál csoportosuló kopaszok láttán. Egészen idáig őszintén azt gondoltam, nem is lehetséges, hogy elmenjen idáig a hatalom – már csak azért sem, mert nincs is szüksége rá.
Olyan Magyarországot, ahol jogon kívüli rohamcsapatokkal intéztetik el a hatalmon lévők politikai ellenfeleiket, nyilvánvalóan nem akarunk. Akkor sem, ha egyébként (most) nem folyt vér. Ha a kormány Mussolini és Hitler (vagy éppen Sztálin) eszköztárát akár egyszer is igénybe veszi, a legelemibb jogbiztonságnak is vége. Onnantól valóban nem nevezhető demokráciának az ország...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.