Szerző: Donáth Ferenc
2016.02.19.
Nincs a rasszizmussal kapcsolatban illúzióm; ha visszagondolok gyerekkoromra, az ember úgy születik, hogy szereti az egyenruhát, a katonásdit, és ez megalapozza, hogy akik egész életükben ilyen vonzódásúak maradnak, azok nyitottak az ellenség fekete-fehér megkülönböztetésére, a gyűlölet használatára és az erőszakra. Még akkor is, ha katonának, rendőrnek, becsületes foglalkozásúnak állnak, megértők maradnak a fasiszta rendet ígérők felé. Nincs illúzióm, hogy a szír menekültek terhei alól kibújást jelent a rasszizmus; ez a könnyebb út, és sokan fognak emiatt is ezekhez csatlakozni. A mi sorainkat kevesebben fogják támogatni, és amíg ez az ország csődben marad, a “kaparj kurta neked is lesz” mentalitás lesz az általános. Ez akadálya a szolidaritásnak és bázisa a rasszizmusnak. Azért is kell találékonyaknak maradnunk, és bíznunk abban, hogy a nácikat/hungaristákat hamarabb érik utol a hazugságaik, mint a sánta kutyákat az egészségesek, és abban is, hogy a humánum az, ami összetartja a társadalmat és a személyiséget is.Tény, hogy a náciknál/ hungaristáknál a velük dacolók kevesebben voltak. Különösen nagy a különbség, ha a nácik által megtévesztetteket is hozzájuk számoljuk. Az is tény, hogy az antifasiszták soraiban generációváltás zajlott. A 2016 február 13-i évforduló tapasztalata volt, hogy új 20-30 éves ifjak adták a törzsét a falkába verődött gyűlölet ellen tüntetőknek...
ITT OLVASHATÓ
Bartus László: Mi a teendő a zsarnoksággal? (Amerikai Népszava)
VálaszTörlés