Szerző: Benedikty Béla
2016.02.29.
Meg akartam bizonyosodni róla, hogy ez a Kúria nevű intézmény a Legfelső Bíróság, úgyhogy megkerestem a neten. Mindjárt az első lapon nekem támadt egy mondat, ami tizenhárom éves korom óta taszít, ahányszor csak meglátom.
Res iudicata pro veritate accipitur. Az ítéletet (szó szerint az ítélt dolgot) igazságnak kell elfogadni (accipitur - futurum imperfectum indicativi passivi, a nekem legellenszenvesebb igealak, a szenvedő jövő, a kötelező dolgok grammatikai megjelenése). Tetszik érteni? Ítélet született, ezentúl ez az igazság. Igazság. A felsőbbrendű pökhendiség legutálatosabb kifejeződése. Veritas.
Hetedikben Polgár tanár úr verte belénk Ulpianus istentelen marhaságát, akkor még úgy véltem, egyszer neki (Polgár tanár úrnak) is szabad tévednie, hogy egy ilyen barom mondatot jónak tart. Aztán mikor 56-ban a Futó utcai meszes gödröknél találkoztunk, majd jóval később hírét vettem, hogy letartóztatták, és minthogy soha többé nem hallottam róla, valószínűleg ki is végezték, akkor elgondolkoztam, vajon nem ezzel a mondattal akarta-e megérttetni velünk a rendszer lényegét. Ítélet született, kimondatott, ezentúl ez az igazság, fellebbezésnek helye nincs, jogerős. (Ulpianus különben okos dolgokat is mondott, valamikor azokat is kellett tudnunk latinul, de ez volt a hangsúlyos: pro veritate accipitur.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.