AZ ÁLDOZAT. 1.RÉSZ - OKTATÁSÜGY

KÉNYSZERBAGOLY BLOG
Szerző: Kényszerbagoly
2016.02.09.

Stuárt Mária óta tudjuk, hogy akik a nagypolitika sakktábláján játékosok, azoknál a női nem önmagában nem jelent biztosítékot a lefejezés ellen. Sőt, az EMMI nevezetű humántemetőben, ha baj van, a munkamegosztás a következő; figyelemelterelésként az ügyeletes államtitkárasszony repül,(szerencsére nem a feje) lásd Hoffmann Rózsa, majd utóda, Czunyiné. Balog páter pedig közben leszalámizza az elégedetlenkedőket. A két áldozat eleddig Rózsa asszony, a hajdan jó szakember és pártállami funkcionárius, és Czunyiné, aki úgy belesímult a fidesz által diktált nőideál elvárásaiba, hogy erősen kell gondolkodnunk, hogy van-e "saját neve". Mindkettejük államtitkári működésére közösen jellemző volt az elérhetetlenség és az agresszivitás, tán azért, mert olyan programot kellett keresztüverniük a közoktatásban, amiről ők is tudhatták, hogy még lejjebb löki az amúgy sem világelső hazai képzést.

Érdekes, hogy a témába vágó elemzéseikben sokan csak a Patyomkin-falu házainak pergő vakolatáig jutnak el, és nem látják, hogy a házsorok mögött lévő üresség nem esetleges, hanem mérnöki -akarom mondani jogászi pontossággal megtervezett. A megrendelő természetesen Kávé, aki a Gurcsány-féle hét szűk esztendő alatt pontosan megtervezte a hatalom megragadásának és a perzisztáló önkényuralom megtartásának módozatait...

ITT OLVASHATÓ