A REMÉNY TÜNTETÉSE

ALTERNATÍVA BLOG
Szerző: trg
2016.02.13.

Ma sem akartam elmenni tüntetni. Nem azért, mert nem értek egyet a tanárok követeléseivel, nem is a rossz idő zavart (voltam már rosszabb időben is tüntetésen), hanem csak egyszerűen úgy gondoltam, hogy nincs értelme. Végül mégis úgy döntöttem, hogy elkísérem apámat, mert az oktatás azon ügyek egyike, amiért úgy gondolom, hogy minden körülmények között ki kell állni. 

Már az is meglepett, hogy ennyien voltunk, hiszen mind az időpont, mind az időjárás szerencsétlen volt, ráadásul az elmúlt napokban a kormányzati kommunikáció nagyon igyekezett, hogy a követelések jogosságát megkérdőjelezze és a tüntetők hitelességét megkérdőjelezze. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) mégis sokan voltunk (az egyetlen becslés, amit olvastam harmincezerről szólt, de a tömegben állva tippelni sem tudnék). Ami viszont ennél is nagyobb meglepetés volt, az a beszédek tartalma és az, ahogy erre a tömeg reagált. Ez egy ízig-vérig baloldali tüntetés volt, ahol a szónokok jelentős része a legalapvetőbb baloldali értékeket kérte számon a kormányon és ahol legalább annyira fontos volt a tanárok követeléseinek támogatása, mint amennyire a különböző társadalmi csoportok közötti szolidaritás fontosságának kiemelése. Tanárok, egészségügyi dolgozók, közszolgálati dolgozók, a szociális szféra képviselői és még sokan mások közösen álltak ki és mutatták meg, hogy nem hagyják, hogy a kormány a szokásos taktikáját használva megossza őket...

ITT OLVASHATÓ