Szerző: Mikecz Dániel
2016.02.26.
A népszavazásra sokan úgy tekintenek, mint alapvető demokratikus intézményre, amely végső soron az állampolgári részvétel beteljesülése. A népszavazással azonban könnyen vissza lehet élni: nem véletlenül lehet a populista kormányzás egyik legjobb eszköze arra, hogy a vezetők csupán egy referenciasokaságot hozzanak létre a saját politikájuk igazolására. Franciaországban a második császárság korában járta az a mondás, hogy a referendum egy latin szó, ami azt jelenti, hogy igen. Természetesen manapság több garancia érvényesül a népszavazások titkosságára vonatkozóan, és több információ is áll az állampolgárok rendelkezésére, mindez mégsem szavatolja, hogy a népszavazás messzemenőkig demokratikus eszköz maradjon.
A probléma ugyanis az, hogy a népszavazás mennyiségi, és nem minőségi értelemben teszi lehetővé az állampolgári részvételt. Különösen igaz ez a mostani esetben, amikor a kormány kezdeményezi a népszavazást. Alapesetben a kormány mögött törvényhozási támogatás van, másképpen nem tudná elfogadtatni például a költségvetést. Kisebbségi kormány esetében elképzelhető, hogy egy lényeges ügyhöz a támogatást a kormány közvetlenül a néptől szerzi meg, de még ebben az esetben is szüksége van a népszavazás kiírásához az Országgyűlés támogatására. A kormánynak tehát megvan a maga eszköze arra, hogy döntéseket hozhasson. Nem véletlen, hogy nemzetközi szerződések ratifikálása (NATO- és EU-tagság) előtt került csak sor eddig a kormány által kezdeményezett népszavazásra. Ezekben az esetekben olyan jelentőségű döntésekről volt ugyanis szó, amelyek hosszú távon és döntően befolyásolták Magyarország helyzetét, ráadásul a népszavazások vitathatatlan legitimációt biztosítottak az észak-atlanti és az európai integrációnak...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.