Szerző Bartus László
2016.02.28.
Minden kétséget kizáróan, “A nagy vonatrablás”-hoz hasonlóan, “A Nagy Salgótarjáni Győzelem” néven vonul majd be a történelembe a vasárnapi diadal, amikor az MSZP polgármester-jelöltje legyőzte a Fidesz jelöltjét. A világra szóló sikert fényképezőgépek villanó fényei között jelentették be, hogy “hatalmas és fontos győzelmet aratott az MSZP a megyeszékhelyen”, és ez “valóságos tarolást jelentett”. Amerikában veszélybe került az Oscar-díj átadása, mert kiürült a Kodak Filmszínház. Mindenki látni akarta a győztest, Fekete Zsoltot, miután az amerikai elnök is gratulált.
A győzelem értékéből semmit nem von le, hogy egy baloldali polgármester megüresedett helyére választottak egy baloldali polgármestert, egy baloldali településen, egy már baloldali többségű testület élére. Az MSZP alelnöke máris bejelentette, hogy A Nagy Salgótarjáni Győzelem jelentése az, hogy “az emberek a jelek szerint megelégelték, amit a Fidesz művel”. Mintha az emberek erre szavaztak és nem polgármestert választottak volna. Mintha egy országos parlamenti választás zajlott volna, ahol a kormányzat munkájáról döntenek, és nem egy településvezetőt választanak.
Ez az értelmezés nagyjából megegyezik annak az orbáni mércének, amikor a vizitdíjas népszavazást a kormányról szóló szavazásnak minősítette, vagy amikor az országgyűlési képviselői választás eredményét “fülkeforradalommá” nyilvánította, s erre hivatkozva új társadalmi-politikai rendszer létrehozását jelentette be. De ez csak a gondolati sémák jól ismert hasonlóságára emlékeztet. Ám a sajgótarjáni szavazás univerzális méretűvé dagasztása azt az illúziót kelti, hogy Orbánt és a diktatúrát választások útján le lehet váltani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.