A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.02.28.
Nagyon várom már a tavaszt. Nekilendülhetünk lassan a mezőgazdasági munkával is. A téli hónapokban hat helyi munkatárssal dolgoztunk, most elsejétől bővül a létszám hárommal, és ahogy beindul a fólia, reméljük, újabbakat is vehetünk fel. És persze sokan dolgoznak nálunk alkalmi munkavállalóival is. Közben egy távolabbi munkalehetőség is kibontakozni látszik, a betanulás után lehet, ebből egy új munkalehetőség teremtődik.
Fontos területe ez a munkánknak. A munkalehetőség és a munkához való viszony kialakítása ugyanis sok mindent meghatároz.
Mi nem a közmunkára építünk. Igazából azt gondolom, ha a közmunka programja nem jött volna be, már előrébb tartanánk, sokakkal elindultunk egy úton, de a kis pénzbeli különbség, ami a közmunka- és a minimálbér között van, nem igazán segített minket. Nem jöttek hozzánk, mert nálunk dolgozni kell, a közmunkához képest sokkal többet. Próbáltuk összekapcsolni is a kettőt, de a munkamorál iránti elvárások nem egyeztek, és hamar visszakérték magukat oda, ahol nem kell megfeszülni a munkában.
Sokat küzdöttünk velük, és küzdünk ma is, de már sokkal könnyebb, mint tavaly. A csapatban kevesen dolgoztak valaha munkaviszonyban, és aki dolgozott is, azt is visszahúzta a többi, akinek a viszonyulása a munkához kívánni valót hagyott maga után. Igaz ez azokra is, akik munkaviszonyban dolgoznak már, és azokra is, akik csak alkalmanként kapcsolódnak be. Azt, hogy milyen alacsonyak a munkavállalói kompetenciák, csak az érti, aki próbálja a munkába bevonni őket. Amikor elkezdtük, a 100%-os teljesítménynek jó, ha 20%-a megvolt...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.