A MEZTELENSÉG DÍCSÉRETE

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2016.02.03.

Amikor az embert még csak a természetes „bundája” borította, nem ismerte a szégyent. Amióta szőrtelenek lettünk és beborítjuk testünket, foglyai lettünk a szégyenérzet szövevényes pókhálójának. Ezt igyekszik kibogozni Anna Meldolesi olasz írónő A meztelenség dicsérete című könyvében.

„A szégyenérzet bonyolult, változó, zavarba ejtő érzés – írja – Nyugodtan mutogatjuk testünket bikiniben a strandon, de nem megyünk ki az utcára fehérneműben, pedig az elfedett terület ugyanakkora. Ugyanez vonatkozik a férfiakra is, akik a strandon nem szégyenkeznek, de az utcára nem mennének ki még rettenetes boxerben sem.”

Az írónő rövid áttekintést ad Lucy-ról, a kis fosszilis nőtől a mai időkig, amikor a társadalom logikailag érhetetlen értelmezést adott a meztelenségnek: egyrészt tűri a végleteket, másrészt szeméremsértőnek nyilvánítja, ha az anya gyermekének szoptatása céljából lemezteleníti nyilvános helyen a mellét...

ITT OLVASHATÓ