Szerző: Ungváry Krisztián
2016.02.11.
A budapesti német–magyar csapatok kitörési kísérlete a második világháború egyik legvéresebb katonai akciója volt. Kevesebb mint öt nap alatt húszezer katona pusztult el, ugyanennyien estek fogságba, míg az átjutás legfeljebb 700 főnek sikerülhetett. Összehasonlításul: az 1944-es normandiai partraszállás során a szövetségesek számára legvéresebb veszteségek az Omaha-partszakaszon keletkeztek, de a halott, sebesült és eltűnt katonák száma itt sem haladta meg az ötezer főt. Ehhez képest az Omaha-partszakasz az amerikai kollektív emlékezetkultúra integráns része, míg a kitörés eseményei egyáltalán nem szerepelnek a német köztudatban, és sokáig Magyarországon sem kaptak különösebb figyelmet.
A kitörés halottait sokáig csak titokban lehetett gyászolni. Szomorú jelenség, hogy a légüressé vált politikai térben sajátos szervezetek ezeknek az áldozatoknak a sorsát is egyre inkább instrumentalizálják. Oda jutottunk, hogy ma már nem csak neonáci szervezetek olvasata az, hogy itt a „hősies helytállás“ minősített esetéről van szó. A kitörés emléktúrák legnagyobb szervezője, a Börzsöny akciócsoport weboldala szerint „az Európa Erőd védői a harc nélküli lemészárlást jelentő kapituláció helyett esküjükhöz híven a kitörést választották“. Ez a weboldal felteszi a túrákat teljesítő személyek teljes névsorát, ami folyamatosan növekvő tendenciát mutat: 2015-ben már majdnem két és fél ezer fő teljesítette a három távval rendelkező teljesítménytúrát...
ITT OLVASHATÓ
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.