JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: Benedikty Béla
2016.02.08.
Rájöttem valamire. Betelefonáltam a bankba, kérdeztem volna valamit, de előbb ők kérdeztek. Keresnem kellett valamilyen számot, türelmetlen lettem, csapkodtam, ide-oda dobáltam a papírokat – mikor letettem a telefont, rájöttem, miért. A hatósággal beszéltem. Mi itt folyamatosan, évtizedek óta a hatósággal beszélünk a postán, a bankban, a közértben, a piacon, minden olyan helyen, ahol intéznünk kell valamit, feladást, befizetést, ötért túrót, mindegy, odaát a hatóság embere áll vagy ül velünk szemben. Hivatalos személy. Postás vagy zöldséges kofa, erőt kell vennünk magunkon, hogy természetesen tudjunk viselkedni, nehogy észrevegye, félünk tőle. Így van ez persze akkor is, amikor a postás megy a zöldséges kofához, meg akkor is, amikor a zöldséges kofa járul a Postán a pult mögött ülő színe elé. Körbe vagyunk félemlítve.
Ennek a falusi futballistának ezt sikerült teljesen visszahoznia, a még el sem múlt rettegést és gyűlöletet...
ITT OLVASHATÓ
Bruck andrás: Az esélytelenek nyugalmával – Egy diktatúra nem véletlenül diktatúra (Kanadai Magyar Hírlap)
VálaszTörlés