A BUDAPESTI REPÜLŐTÉR TÖMEGKÖZLEKEDÉSI KAPCSOLATAI 1.

HOVA MEGY A VONAT BLOG
Szerző: Angol vasutas
2016.02.02.


A budapesti nemzetközi repülőtér kiszolgálása és tömegközlekedési kapcsolata olyan, időről-időre a sajtóban is visszaköszönő téma, melynek ügyében nem történik érdemi előrelépés. Abban talán egyetérthetünk, hogy a jelenlegi állapot messze van az ideálistól, az ország legjelentősebb repterét egy helyi buszjárat szolgálja ki, amely ráadásul a belváros közelébe sem biztosít eljutást, csak egy külvárosi átszállópontig közlekedik. Az igény valami másra, valami jobbra rendszeresen előkerült. Lássuk, milyen tervek születtek és haltak el a repülőtér több mint fél évszázados története során.

Az 1930-as években a Budaörsi Repülőtér volt az ország legfontosabb légiforgalmi létesítménye, azonban korlátai már az évtized végére megmutatkoztak. Kedvezőtlen fekvése és a helyhiány lehetetlenné tette a további fejlesztéseket, így hamar világossá vált, hogy teljesen új repteret kell építeni a növekvő forgalom kiszolgálására. Szóba került a Csepel-sziget északi része, de a figyelem hamarosan a Pestszentlőrinc melletti sík, üres terület felé irányult, ahol 1939-ben megkezdték az építkezés előkészítését. Az eredeti tervek szerint a reptér polgári, katonai és sportrepülőtér is lett volna egyben. A világháború során a félkész létesítmény komoly károkat szenvedett, a helyreállítás után tisztán polgári reptérként nyílt meg 1950-ben, ekkor még csak egy futópályával (a mai 13R/31L pálya) és terminállal (a mai 1-es terminál). Eleinte csak a “baráti” szocialista országokba közlekedtek repülőjáratok, az első “nyugati” légitársaság mely Budapestre indított járatot, a KLM volt, 1956-ban. A 60-as évekre a magyar légikikötő Közép-Európa legmodernebb repülőtere lett leszállást segítő fényekkel, radarberendezéssel, tranzitváróval. A 70-es évek elején évi 1 millió utas használta a repülőteret, a bővítésre már akkor szükség volt, a második futópálya és a második terminál viszont csak a 80-as évek közepére készültek el. A következő mérföldkő a repülőtér történetében 1993 volt, amikor a MALÉV elindította első tengeren túli járatát New Yorkba. Robbanásszerű forgalom és utasszám növekedés az ezredforduló körül történt, míg a 2B terminál átadásakor, 1998-ban még csak évi 3,5 millió utast regisztráltak a budapesti repülőtéren, addig 2005-ben már 8,1 milliót. Az új terminál átadásával a MALÉV megkapta a 2A terminált, amelyen egy időben egyeduralkodó volt, miután az olcsó légitársaságokat átköltöztették a felújított 1-es terminálra. Ezzel egy érdekes helyzet állt elő akkor, a "fapadosok" ugyanis többek között úgy tudnak alacsony árakat biztosítani, hogy nem az adott város első számú repülőterét használják, hanem egy kisebb légikikötőt, gyakran távolabb a városközponttól, spórolva ezzel a gépkiszolgálás díján. Erre jó példák London Luton vagy Stnasted, Párizs Beauvais vagy Stockholm Skavsta, Budapesten viszont a régi-új terminálba helyezéssel az olcsó légitársaságok közelebb kerültek a belvároshoz. A privatizáció 2005-ben érte el a repülőteret, akkor a brit BAA vásárolt 75%-os tulajdonrészt, melyet másfél évvel később tovább értékesített a jelenlegi német tulajdonosnak, 2011-ben pedig az állam a megmaradt tulajdonrészét is eladta...

ITT OLVASHATÓ