BEZZEGANYA BLOG
Szerző: TÜNDE
2016.01.06.
Tegnap jelent meg egy poszt, amelyben arról írt a szerző, hogy elvált három gyerekkel, és milyen kilátásai lehetnek az életében. Sokan sokféleképpen reagáltatok. Szeretném megosztani a tapasztalataimat arról, hogy én hogyan éltem meg és túl ugyanezt a helyzetet.
Én sokkal tovább kitartottam, mint a cikkíró: a gyerekeim 9, 12 és 14 évesek voltak, amikor léptem. Lehetett volna korábban is, de addigra lett meg az erőm és az elhatározásom. Teljesen mindegy ma már, hogy mi volt az ok, de hasonlóan az előző posztolóhoz, nálunk is nekem kellett kimondani a végét. A volt férjemnek soha nem lett volna hozzá bátorsága. Valóban igaz, hogy a döntésig vezető út a legnehezebb, maga a pokol, teljes érzelmi kitaszítottság és bizonytalanság. A döntés után könnyebb lelkileg, nehezebb a mindennapokban. Kellett segítség nekem is, szülők, a testvérem és a legjobb barátnőm húztak hálót körém. Szerencsére anyagilag is megálltam a lábamon, pedig a volt férjem nem fizet tartásdíjat. Eljárások tucatjait indítottam a négy év alatt és semmi. Ebből is lehetne cikket írni. No comment. Mindeközben ő is jól él, nincsenek anyagi gondjai, csak van más, amire költse a pénzét....
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.