Szerző: Dési János
2016.01.02.
Mielőtt azt állítaná bárki, hogy a túlzott ünnepi italfogyasztás ártott meg nekem, szögezzük le, hogy nem vagyok egy Deutsch Tamás, és nem élek tudatmódosító szerekkel én sem. Illetve én nem. Amit most mondok, azt nagyjából józanul mondom.
Szóval, egy szép napon, amely szerintem nem is feltétlenül olyan nagyon távoli, a mi kis vezetőnk meg fog bukni.
Hogy pontosan miként, az persze ma még nem tudom, de valahogy. Szent Ilona vagy tergovistyei kaszárnya, március idusa vagy száműzetés a Szovjetunióba, amelyet most éppen Oroszországnak szoktunk nevezni, esetleg egy jól megérdemelt állás a FIFA vagy az UEFA vezetőségében, hiszen ott mindig szükség van talpig becsületes emberekre.
Szóval, vége lesz. És akkor a számtalan előkerülő kérdés egyike az lesz, hogy na de mi történjen a kedves vezetőség által összeharácsolt vagyonnal?
A mai demokrata ellenzék, ha egyáltalán mond valamit, akkor körülbelül azt szokta erre, hogy nagyon szomorú, ami történik, de ha már elvitte, akkor az az övé, azt már jogszerűen tőle elvenni nem lehet. És a jogállamiság mindennél fontosabb. Értsd tehát,
- ha Mészáros gazda milliárdokat szedett össze, azt is az európai unió pénzéből, akkor az az övé, bármi is történik majd, csókolom.
- Amit a felcsúti fociakadémián keresztül kisíboltak, annak annyi.
- Amit a Századvégen és csatolt intézményien keresztül tisztára mostak (nem korrupció az gyermek, hanem a nemzeti burzsoázia helyzetbe hozása, érted, hékás) abból még az unokájuk is a saját lábán fog állni és nagyot röhögni, ahányszor meghallja az igazság kifejezést...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.