TRAGIKUS RÉSZEGSÉG A KAMRÁBAN

VÁNYA BÁCSI BLOGJA
Szerző: iolé
2016.01.02.

Egytől-egyig csontrészegek e dráma szereplői: ebből egész estés komédia, gegparádé is kerekedhetne. Ehelyett sokkolóan nyers, brutális látleletet kapunk az orosz – és nemcsak orosz…- jelenről, a létállapotról, amelyben élnek, amelyben élünk. Csehovi problémafelvetések és kiábrándítóan egyhangú, tragikus sorsok. A delíriumba hajló részegség mint pusztító világvallás Gothár új rendezésében a Kamra színpadán. Vendég szerzőnk KRITIKÁJA.

Presznyakov fivérek, (Európa, Ázsia), Jerofejev (Petuski), Szorokin, (A jég), Asztafjev (Elátkozottak és meggyilkoltak, Kravcsenko (A szabadságot választottam) – csak néhány kortárs – ez esetben a rendszerváltástól számítva a „kortárs” időkorlátját – orosz író, akinek drámáját bemutatták a hazai színpadokon. Közös jellemzőjük, hogy arról az életelérzésről és világképről beszélnek több-kevesebb – de leginkább több – indulattal, amelyet már Csehovnál is lépten-nyomon megtapasztalhatunk: elvágyódás, képtelenség a szűkebb (családi) és szélesebb (társadalmi) környezet változásaival való szembenézésre, kilátástalanság, reménytelenül elrontott életek, (ön)sorspusztításig és (ön)gyilkosságig hevülő indulatok. És persze a legalább pillanatnyi megoldást kínáló vodka, a kötelező színpadi toposzként működő nagy, orosz alkoholizálás. Viripajev durván, nyers brutalitással nyúlt ehhez a - mondhatni örök – orosz/általános emberi problémahalmazhoz: minden szereplője részeg, nincs átmenet, nincs egyetlen valahonnan valahová vezető életút sem, nincs kezdet és nincs vég, kizárólag az in medias res-reménytelenség...

ITT OLVASHATÓ