Szerző: Berki Nikolett
2016.01.07.
Amikor fél év külföldön tartózkodás után először hazamentem, ezek a kérdések fogadtak: Tudsz még magyarul? Van már akcentusod? Milyen nyelven gondolkodsz?
Az első kettőt nem is tudtam hova tenni, egyrészt mert folyamatosan tartottam a kapcsolatot az otthoniakkal, másrészt pedig a kinti magyar közösségben is számos barátra tettem szert, akikkel rendszeresen összejártunk. Nem, nem felejtettem el az anyanyelvem, és nem is ragadt rám semmiféle akcentus, főleg nem egy olyan városban, ahol a legkülönbözőbb nyelveket hallja az ember nap mint nap, otthon, a buszon és a munkahelyen egyaránt.
De természetes, hogy formálódik az ember gondolkodása és nyelvhasználata. Amikor először mentem külföldre, az ottani munkahelyemen mindenki magyar volt a csoportban. Senkinek nem volt semmilyen akcentusa, annak sem, aki már évtizedek óta kint élt. Viszont a mindennapi szóhasználatba bekúszik egy-egy szó, amit gyorsabb az eredeti nyelven használni, mint magyarra fordítgatni. Ebből lesz például az, hogy a gyakornokokról néha úgy beszélünk, hogy “megérkeztek az új trainee-k”, vagy amikor azt mondjuk, hogy “holnap este közös department buli lesz a szlovákokkal”. Nem arról van szó, hogy ne tudnánk ezeket magyarul, csak így vannak benne a köztudatban, és kényelmesebb így használni őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.